2009. szeptember 6., vasárnap

2009. 09. 06.

Vége a nyárnak, abszolut eseménytelenül telt, legalábbis bonsai szempontból. A tavasszal gyüjtött kökény nem hajtott ki, úgy látszik, ezzel a fajjal nincs szerencsém, a többiek viszont élnek, ha nem is mind virulnak. A gyertyánok, hársak, az egyik galagonya és az egyik juhar csúnyán leperzselődtek, pedig árnyékban tartom őket:


Lövésem sincs mi lehet az oka, talán túlöntözés.

A törzsátfúrásos ágapplikációk sikeresnek tünnek, a fagyal szépen belenőtt, a vadrózsánál hagyom még egy évig, hogy jobban összeforrjon.











A mai kiránduláson találtam egy szenzációs hársat, sajnos elfelejtettem lefotózni. Majd legközelebb, ha arra járok. Ezt tavasszal mindenképpen hazahozom, ha egy napig kell vele dolgoznom és talicskával kell érte mennem az erdőbe, akkor is! Tegnap találtam gleditsiákat, (úgy látszik mégsem kell Kőbányáról hazacipelnem) és láttam egy gyönyörű háromtörzsű madárbogyófát (Celtis) is. Sajnos ez már felnőtt példány és nem találtam csemetét sem körülötte. Érdekes a budakeszi flóra, itt minden van, még két szelídgesztenyéről is tudok a Virágvölgy fölötti erdőben, hogy azok hogy kerültek oda, az talány. Sajnos, éger nincs, pedig abból szép bonsait lehet nevelni.

Mellesleg már három kutyával járom az erdőt, a Bogyó nevű tündéri kis pumiszerűség egyszerűen átköltözött a második szomszédból, nem annyira az én, mint inkább a Dönge személyes varázsának köszönhetően. Lehet, hogy van benne egy kis homoerotikus beütés.


Ha még egy kutya idekeveredne valahonnan, azt már magam is soknak tartanám.

Érdekes egyébként, hogy mennyire megváltoztak a szempontjaim az évek során az alapanyagok kiválasztásánál. Az első években az egész növényt néztem, lényegesnek azt tartottam, hogy szép, formás kis fa legyen, mindegy milyen törzsvastagsággal. Ma már csak a törzset nézem, maximum az érdekel emellet, hogy van-e alul ága. Azt hiszem, okosodtam egy kicsit, elsősorban a saját rossz tapasztalataim alapján. A régebbi fáimnak ugyanis már kezd szép koronája lenni, de a törzsük még mindig szánalmasan vékony.