2012.április 30.

Négy héttel az évadnyitó tavaszi bonsai-szabadságom után már épp ideje egy rövid beszámolót adni az azóta történtekről. Nem tudom, írtam-e már, hogy átstrukturáltam a tavaszi és őszi tennivalóimat, hogy ésszerűbben tudjak gazdálkodni a kevéske szabadidőmmel és mindenre jusson időm. Úgy döntöttem, hogy ősszel inkább a begyűjtésen lesz a hangsúly, tavasszal pedig az átültetésen, alakításon. Novemberben sikerült is terv szerint szépen gyarapítani a gyüjteményt, most márciusban viszont nem minden alakult úgy, ahogy szerettem volna. Azt terveztem, hogy most aztán tényleg ráérősen, elmélyülten, ha kell fél napig is csak egy fával foglalkozva fogok alakítgatni, az utolsó kis gallyacskát is megdrótozva. Igen, aztán drótoztam is, összesen egy fám egyetlen ágát. Beindítottam ugyanis egy másik projektet is, ami az optimális ültetőközeg megtalálását célozza. Nagyon elegem van abból, hogy minden évben kinyírok egy-két fát, tartási hiba miatt, kellene már egy biztonságos és olcsó talajkeverék, hogy legalább ez ne legyen rizikófaktor. Olvastam Walter Pall dolgozatát a talaj, öntözés és tápanyag-utánpótlás összefüggéseiről és nagyon szimpatikusnak találtam. Különösen azt, hogy az általa javasolt ültetőközeg használatával nem lehet túlöntözni, vagy túltápozni. Én épp ezeket a hibákat szoktam leggyakrabban elkövetni.

András barátom az Időutazás-fórumon (hogy ennek a fórumnak mért pont ez a neve?...) volt kedves közölni Pall speciális talajkeverékének a receptjét, én meg most megpróbáltam leutánozni azt. A fő összetevő - a salak - számomra beszerezhetetlennek bizonyult, ezt téglazúzalékkal helyettesítettem. Ötféle keveréket készítettem, ezek a következők:

Az első a Pall-féle változat:

   Téglazúzalék (0-3mm)            50 %

    Lávakő (0-3 mm)                  20 %

    Tőzeg                                    20 %

    Zeolit (Biolux)                          5 %

    Faszén                                     5 %

A másodikban a tégla helyett perlitet használtam:

    Perlit                                      50 %

    Lávakő                                  20 %

    Tőzeg                                    20 %

    Zeolit                                       5 %

    Faszén                                     5 %

A harmadikban van minden:

    Téglazúzalék                          20 %

    Perlit                                      20 %

    Tőzeg                                     20 %

    Lávakő                                   20 %

    Virágföld                                10 %

    Zeolit                                        5 %

    Faszén                                      5 %

A negyedik a klasszikus -vagy általam annak tartott - bonsai talajkeverék:

   Virágföld                                  33 %

   Tőzeg                                       33 %

   Sóderszitálmány                        33 %

Végül az ötödik az én "tescogazdaságos" keverékem:

   Komposzt                                 40 %

   Sóderszitálmány                        30 %

   Virágföld                                  15 %

   Tőzeg                                       15 %

A két hét szabadság nagyobbik része a tégla- és kőtörés lélekemelő tevékenységével telt, bele lehet gondolni, mennyi ideig tart egy 38-as falazóblokkot 3 mm-es darabokra törni kalapáccsal. (Ráadásul a hatás-ellenhatás elve alapján a kalapács másik végén lévő tenyerem alaposan megsinylette a dolgot.) Egyszóval, ha be is válik ez a téglás történet, ez a módszer nem lesz járható út, vagy ki kell találnom valami iparszerű megoldást, vagy más anyag után kell néznem. Annyi haszna mindenképp van a dolognak, hogy végre tudom, mi az a lávakő. Valószínűleg a lávához nem sok köze van, én valamiféle tufának nézem, az meg köztudomásúlag nem a lávából, hanem a vulkáni hamuból keletkezett. A hamukő lenne a korrekt megnevezése, de az már foglalt.

 Három növényfajt állítottam be a kísérletre, azokat amikből a legtöbb egyedet birtokolok. Som, szil, vadszilva egy-egy példánya került a különböző közegekbe, úgy tervezem, három évre. Pillanatnyilag a 2. és 3. keverék tűnik a legjobbnak, tehát a perlitesek. Az 1., a téglazúzalékos egyelőre kifejezetten rosszul teljesít, egyedül a som érzi magát jól benne. (Itt jegyzem meg, hogy a szövegrészek közötti botrányosan rossz fotók nem illusztrációk, ezeket csak az analfabéták kedvéért tettem be. Az első és második képen lévő fák 4-es keverékben, a harmadik és negyediken lévők 1-es keverékben vannak.) Messzemenő következtetéseket egyelőre nem akarok levonni, majd legkorábban jövőre, addig is az 1-2-3 keverékben lévő fákat bőségesen öntözöm és hetente tápozom, ahogyan azt Pall mester javasolja. 

Az őszi begyüjtésű fáim közül a legtöbb szépen megeredt, - külön öröm, hogy a nagy vadrózsa (Rózsika néni) és a vackor is, viszont sajnos úgy tűnik, egy juhar, egy bibircses kecskerágó, egy hárs és nagy fájdalmamra a kertből kiásott csuklóvastagságú borostyán is alva maradt.

 A telet jól bírták a fáim, pedig idén (azaz tavaly) csak szimbólikusan, éppen hogy takartam be őket. Néhány szilen látok minimális fagykárt, ez akkor is jelentkezett volna, ha szügyig bebugyolálom őket. A Zora kutya nagyobb kárt csinált, a bükkmagoncaimból összenövesztett fámat teljesen, az egyik borostyánomat félig lerágta. Plusz eddig két locsolókannát és számtalan egyéb dolgot rágott szét, ez egy ilyen mindenevő kutya. Ezzel együtt nem lehet rá haragudni, mert nagyon kedves jószág, és ma már az összes szétrágható cucc felaggatva tárolódik, biztonságos magasságban.

2011.november 15.

Mint a bevezető fotó is mutatja, elég régóta halogatom a blogírást. Bejegyzéseim sűrűsége is arra utal, hogy nem volt különösebben mozgalmas az elmúlt év, szóval nem torlódtak az események, nem kellett hetente a klaviatúrához ülnöm. Mostanra sikerült elfelejtenem a jelszót is, így csak sokadik próbálkozásra sikerült belépnem a blogba.

Az őszi yamadori-szabadság közepén járok épp, már tíz fát hazahoztam, három kecskerágót, egy gyertyánt, egy hársat, egy mezei juhart, egy vackort, egy somot, egy fagyalt és tegnap egy kapitális vadrózsát. Ez utóbbival alaposan megszenvedtem, öt órán át tartott a kiásása, plusz a hazacipelés, ami önmagában is jelentős sportteljesítménynek számíthat. Rég volt eső, nagyon száraz a föld, ez lazább talajnál könnyebbséget jelent, viszont az agyagos talaj olyan, mint a beton. Ez a vadrózsa már nevet is kapott, Rózsika néninek fogom őt hívni. Termetes asszonyság, olyan húsz év körülire saccolom a korát. Ami még begyűjtésre vár, az egy galagonya, néhány szil, egy öreg borostyán a kertből és esetleg még gyertyánok. Megelégeltem, hogy a bükkökkel, tölgyekkel soha nincs szerencsém, ezért most beindítottam egy hároméves projektet. Ahogy a bölcsek tanácsolják, két oldalról (plusz alulról) körbeástam három szép tölgyet és egy bükköt. Jövőre a másik két oldal következik és csak 2013 őszén fogom őket hazahozni. Ha ezek után sem maradnak meg, feladom.

Idén kifogytam a vackorokból, mind a három vadkörtémet sikerült kiírtanom. Azt hiszem, nem kell ecsetelnem, hogy ez milyen súlyos gyászesemény volt a családban. Több hibát is elkövettem, kezdve azzal, hogy tálbaültetéskor túl drasztikusan metszettem meg a gyökerüket. Ezt még túlélték, magukhoz is tértek volna talán, de ekkor meg kimaradt egy öntözés. Ez megintcsak nem tett jót nekik, a végső csapást azonban a nem megfelelő permetszer jelentette számukra, amit varasodás ellen használtam. Béke poraikra, legyen nekik könnyű a föld, én meg most próbálok új vadkörtéket találni.

Végezetül pár fa, akiket még nem sikerült kinyírnom:

Rezső galagonya:


Soma som:

Baltazár gyertyán:

Gyuri gyertyán:

Theofil barkócaberkenye:

2010.augusztus 16.

Sokáig tépelődtem azon, hogy folytassam-e a naplóírást, vagy hagyjam a fenébe. Komoly és többé-kevésbé megalapozott kritikát kaptam, ugyan nem nevesítve, de azért könnyen magamra ismertem. Egy egyébként színvonalas dolgozatban "mondvacsinált blogokról", "diszperzites vödrökről", miegyébről esett szó eléggé lekicsinylő tónusban, ami bizony elgondolkodtatott: ha nincs elég pénzem és időm, hogy pofásabb blogot és pofásabb fákat prezentáljak, érdemes-e az Interneten megmutatkoznom. Tulajdonképpen nem lenne érdemes, de végül mégsem vitt rá a lélek, hogy felszámoljam a blogot. Mert hát ez egy napló és naplót elsősorban az ember magának ír, még akkor is, ha ország-világ belenézhet. Ha kapok a sorstól még jó húsz évet - na jó, tizenötöt -, biztosra veszem, hogy lesznek figyelemreméltó fáim és kár lenne dokumentálatlanul hagyni az odáig vezető utat (már ha húsz év múlva lesz még egyáltalán internetes napló és nem váltja fel valami egészen új dolog). Tehát folytatom, a megszokott évi három-négy bejegyzéses csapásszámmal, puritán külsővel, de remélem, lassan azért majd színvonalasabb tartalommal. Az igényesebb - hogy ne mondjam finnyásabb - olvasókat pedig arra kérem, legyenek megértőek: elég széles a pálya, nemcsak a Walter Pallok de az Udvari Antalok is elférnek rajta, sőt, megsúgom, van még nálam is lejjebb.

Az eleddig meghatározatlan fámon beérett a termés, az öt virágból két szilva lett, az egyik szilvagyerek korában lehullott, a másikat felfaltam. (Vitaminszükségletem nem elhanyagolható hányadát saját termésből tudom már fedezni, tavaly is kettő darab sajmeggyet szüreteltem.) Tehát Lujza leánykori neve Prunus, gondolom cerasifera.

A csapadékos tavasz és nyár jót tett a fáimnak, sokkal egészségesebbek, mint más években. Eszerint tavaly mégsem a túlöntözéssel lehetett a probléma. Itt van pár egyed mutatóba, féligkészek, gondozatlanok, de azért lehet még belőlük valami.

Szilek:

Somok:

Gyertyánok:

Hársak:

Kecskerágó:

Barkóca:

Galagonya:

Vadkörték:

Prunusok:

Végül, itt az egész kompánia:

Meglocsoltam a légbújtott kökényeimet, ahogy Csaba javasolta, injekciós fecskendővel. Jó nagy szívás volt, legalább fél óráig bolyongtam a hajnali harmattól nedves, embermagasságú galaj- és csalánrengetegben, mire megtaláltam őket. Már nagyon türelmetlenül várom a novembert, amikor kiderül, megérte-e egyáltalán szerencsétlenkedni velük.

Az idei mortalitás szokatlanul jó egyébként, egyedül a Szukytól kapott kisebbik Celtis nem hajtott ki tavasszal.

2010.május 02.

Muszáj valami rendszerességet vinni a kertészkedésbe, mert különben a fejemre nőnek a dolgok. Úgy döntöttem, hogy a vasárnap délelőttök lesznek a bonsai számára dedikálva és ehhez már három hete szigorúan tartom is magam. Metszés, alakítás (drótozás, kötözés) és permetezés a fix tennivaló ilyenkor. Mospilan (végre szabadforgalmazásúvá nyilvánították)-Vegesol koktélt kapnak a fák, minden második héten Vuxalt is keverek hozzá.

Farigcsáltam egy kicsit az új marókészlettel:

Nem vagyok maradéktalanul boldog, mert ugyan nagyon szépen lehet dolgozni vele amíg el nem kopik a marófej, de ez sajnos percek alatt bekövetkezik. Gyanúsan olcsó volt a készlet, már sejtem is, hogy miért.

Találtam ismét egy csomó vastag som yamadorit - amit a múltkor kecskerágónak néztem, az is som -, tavasszal nagy szüret lesz.

2010.április 11.

Mohában jó vagyok:

Végre találtam egy rendes somot, ez már nem pálcika, mint azok amik most a tulajdonomat képezik. Ősszel, vagy jövő tavasszal hazahozom.

Egy kecskerágó is szembejött tegnap, őt sem fogom otthagyni.

Virágzik a beazonosítatlan fám, talán termést is hoz majd és akkor végre megtudhatom, ki is ő tulajdonképpen

2010.április 5.

Nem nyugszom, amíg nem szerzek kökényt magamnak. Tekintve, hogy kiásnom eddig nem sikerült - túl mélyen gyökerezik - tegnap kiballagtam az erdőbe és csináltam három légbújtást.

Igyekeztem légmentesen becsomagolni, hogy lehetőleg ne száradjon ki novemberig, de számomra ez így is lutri. Eddig csak félbevágott virágcseréppel csináltam légbújtást, amit rendszeresen öntözni tudtam, hát ezt most nem fogom tudni. Reménykedem, aztán majd meglátjuk.

Idén infrastruktúrális beruházást is ezközöltem, vettem egy gyorscsiszolót. Alaposan le volt olcsózva az egyik nagy barkácsáruházban az alapgép, nem tudtam ellenállni. Marófejeket egy másik nagy barkácsáruházban vettem hozzá, mert azt meg ott lehetett kapni. Mért is lenne minden egy helyen. Mostantól csudálatos odukat, jineket fogok alkotni. (Vagy legalábbis megpróbálom.)

Az idei begyüjtéseim száma jócskán elmarad a tervezettől. Megint elfolyt az idő, erre alig maradt szűk két nap.

Az idei szaporulat:

Tilia:

Betula pendula (őszi begyüjtés):

Celtis occidentalisok (Szuky ajándékai):

Gleditsia triacanthos:

Carpinus betulus: