2009. május 4., hétfő

2009.05.04.


Vasárnap sikerült szert tennem egy nyírfára (Betula pendula), pontosabban opciót szereztem rá. Még a télen vettem észre, hogy tőlünk nem messze az egyik keresztutcában egy kis nyír senyved belenőve a drótkerítésbe. Rögtön szerelemre lobbantam iránta, egyuttal a fogam is megfájdult rá. Most végre sikerült szóba elegyednem a ház asszonyával, aki épp a fűnyírást irányította a kertben és ígéretet kaptam, hogy novemberben kiáshatom az egyedet. Ő tulajdonképpen azt szerette volna, ha azonnal eltakarítom az útjából, dehát ezt május elején már nem vállalhattam.

Végre kihajtott a márciusban begyüjtött vastag szil is, de érdekes módon juharlevelei nőttek (?). Azóta csak ülök és csöndben bámulok magam elé. Már észrevettem magamon máskor is az elhülyülés apró és kevésbé apró jeleit, de ilyet eddig nem csináltam. Még soha nem néztem szilnek a juhart.