2009. március 21., szombat

2009.03.21.

Isaurát levetkőztettem! A tűztövis ugye nem hullajtja le a leveleit, csak az újak megjelenésével egyidőben, metszeni meg nem lehet rendesen, ha rajta van a lomb. Idén sövénynyíró ollóval kezdtem a műveletet, első lépcsőben fazonra igazítottam vele a koronát, azután egyenként lecsipegettem a tavalyi leveleket. Ez jó sokáig tartott. Ezt követően jött a finom munka, a metszés. Nekem tetszik, szerintem az ágrendszere már komplett, csak a törzse szánalmasan vékony. A legközelebbi átültetéskor valami méretesebb bödönbe plántálom, hátha gyorsabban vastagodik.




Egyébként végeztem a nagy tavaszi munkálatokkal, ami még hátra van az a tápozás (osmocot) áprilisban. Sikerült idén eltalálnom az optimális időpontot, meg persze az időjárás is kedvezett, ez a télies zimankó nagyon lelassítja a növények életfolyamatait, nem olyan robbanásszerű a rügyfakadás, mint más években, amikor hirtelen kitavaszodott. Lemosó permetezést idén nem csinálok, nem vettem észre különösebb hatását azokban az években sem, amikor nem hagytam ki.


Azért a tavasz kopogtat már, múlt héten nünükét és lepkéket láttam az erdőben, ma pedig lefotóztam az első idei boglárkát (Ranunculus). Azt hiszem, nem említettem még, hogy a kutyáink száma megduplázódott, a Bakter mellett van már egy Dönge is. A sógoromék fogadták örökbe - a régi gazdája elköltözött, vagy elutazott, nem tudom - és mivel közös az udvar, közösek a kutyák is. A Bakterhoz hasonlóan nála is komoly pénzekbe kerülne a származását igazoló oklevél beszerzése a feketepiacon, a küllemét tekintve német juhász és rotweiler ősei lehettek, a természete alapján valószínűleg birka is volt köztük. Nagyon jámbor, jóravaló, kedves nagydarab kutya, ilyen minőségében pont a Bakter ellentéte. Így hát egy ideje hármasban járjuk az erdőt, keresve az új yamadorikat (rossz nyelvek szerint =dorong).
Egy pár héttel ezelőtti sétánk:

video

2009. március 20., péntek

2009.03.20.



Csíkos kecskerágó (Eonymus europeus)















Mezei juhar (Acer campestre)



Mezei szil(Ulmus campestris)













Ők a legfigyelemreméltóbb idén begyüjtött fáim. A kecskerágó derékbősége több mint 7 cm, a szilé majdnem 7 cm, de a juhar is vastagabb 4 cm-nél. Kár, hogy ez a méret nálam nem nagyon szokott megmaradni, egyszerűen azért, mert nem tudok akkora gyökérlabdát hazacipelni, amekkora ezekhez kéne. Egyedül a szilnek van megnyugtató gyökértömege, a többiek sorsa a gondviselésen múlik. Ebben az évben kevesebb fát gyüjtöttem, mint máskor, ezeken kívül egy fehér nyárt (Populus alba), egy kökényt (Prunus spinosa) és egy vackort (Pyrus achras), róluk nem teszek föl képet, nincs rajtuk semmi különleges, "fallosz a biliben" tipusúak.
(Ezt a rendkívül érzékletes meghatározást a "főelőadó" nicknevű, újonnan fölbukkant kolléga használta a fórumon. Egy hozzászólással sikerült jó sok embert megbántania - köztük engem is -, mert a yamadorizásról úgy nyilatkozott, mintha az valami alacsonyabbrendű, lenézendő pótcselekvés lenne a bonsainevelés módszerei között. Szerintem meg nem az. Ha nem lennék ilyen mélységesen kifinomult, még anyáztam is volna!.. Zárójel bezárva.
A csíkos kecskerágót Tomlinson mester hatására gyüjtöttem be - egyébként pontosan a Vadaspark főbejáratával szemben találtam -, ő ezt a fajt bonsainevelésre különösen alkalmasnak tartja. Ezzel engem őszintén meglepett, mert nekem egészen más lett volna a véleményem, majd meglátjuk, kinek lesz igaza. Ha nem hajt ki a fa, akkor döntetlen.

Idén egy merőben új talajkeveréket használtam: 3 rész komposzt, 2 rész sóderszitálmány, 1 rész virágföld és 1 rész tőzeg. Több év kisérletezés, a hazai és külföldi szakirodalom gondos tanulmányozása nyomán jutottam el ehhez a tudományosan megalapozott, a növény fejlődéséhez opimális feltételeket biztosító keverékhez... Na most ez mind nem igaz. Az igazság az, hogy válság van. A válság pediglen belém gyűrűzött, miáltal a fizetésem egyharmadával csökkent. Egyszerűen nem engedhetem meg magamnak, hogy annyi virágföldet és tőzeget vásároljak, amennyire szükségem lenne, pontosabban a családommal szemben lenne unfair, ha a hülye hobbimra ugyanannyit költenék, mint eddig. Komposzt meg van dögivel és még az is lehet, hogy beválik a keverék. Vizualice jónak tűnik, sötét és laza, esetleg a tápanyagtartalma lehet magasabb, az idén átültetett fák ezért nem is kapnak az idén osmocotot. No lám, még ezen is tudok spórolni.


2009. március 18., szerda

2009.03.18.

Lassan lecseng a szabadságom és mégis csak most jelentkezem a blogban először. Túl vagyok a munka dandárján, már megengedhetem magamnak, hogy egy kicsit lazuljak a számítógépnél. Szombaton indult a szezon, a már-már szokásosnak mondható polcépítéssel, a mérete egy-két évig elég lesz és elég stabilnak is tűnik. Egy villanyoszlopot kaszaboltam szét, abból készült, baromi büdös kátrányszagú az egész, de legalább lassabban korhad.




Aztán megint volt egy kis computermizéria is, nem tudtam fényképezni, mert a tele fényképezőgépről nem lehetett a gépre áttölteni a képeket, úgyhogy újratelepítettem megint az egészet. A polcépítés három nap, a számítógép két nap (ez egy hozzáértőnek néhány órába tellett volna), egy hét el is hussant.

Előszedtem, megmetszettem a fáimat, teleraktam a polcot:






Megpróbálkoztam a fagyalnál és a vadrózsánál egy eddig ki nem próbált ágapplikációval. Fehér Imi írta pár évvel ezelőtt, hogy a fatörzsön fúrt lyukba fűzött ág idővel belenő a törzsbe, így tetszőlegesen lehet a koronát alakítani. Sem azelőtt, sem azóta nem hallottam ugyan erről a módszerről, de úgy gondoltam, teszek egy próbát. Veszteni nem veszthetek semmit, a fa nem pusztul bele, legfeljebb a legrosszabb esetben marad ilyen féloldalas.






















Átültettem az átültetendők nagy részét, - még tízegynéhány fa vár átültetésre - és örömmel jelenthetem, hogy végre van egy bonsaiom is! A Rezső galagonyát beültettem a születésnapomra kapott kisebbik tálba. (A nagyobbikat félretettem a Gyuri gyertyánnak.)


Egyenlőre ennyi, most megyek ki a hóviharba, ma még át akarok ültetni pár fát. Holnap majd írok az idei begyüjtéseimről.