2012. április 30., hétfő

2012.április 30.


Négy héttel az évadnyitó tavaszi bonsai-szabadságom után már épp ideje egy rövid beszámolót adni az azóta történtekről. Nem tudom, írtam-e már, hogy átstrukturáltam a tavaszi és őszi tennivalóimat, hogy ésszerűbben tudjak gazdálkodni a kevéske szabadidőmmel és mindenre jusson időm. Úgy döntöttem, hogy ősszel inkább a begyűjtésen lesz a hangsúly, tavasszal pedig az átültetésen, alakításon. Novemberben sikerült is terv szerint szépen gyarapítani a gyüjteményt, most márciusban viszont nem minden alakult úgy, ahogy szerettem volna. Azt terveztem, hogy most aztán tényleg ráérősen, elmélyülten, ha kell fél napig is csak egy fával foglalkozva fogok alakítgatni, az utolsó kis gallyacskát is megdrótozva. Igen, aztán drótoztam is, összesen egy fám egyetlen ágát. Beindítottam ugyanis egy másik projektet is, ami az optimális ültetőközeg megtalálását célozza. Nagyon elegem van abból, hogy minden évben kinyírok egy-két fát, tartási hiba miatt, kellene már egy biztonságos és olcsó talajkeverék, hogy legalább ez ne legyen rizikófaktor. Olvastam Walter Pall dolgozatát a talaj, öntözés és tápanyag-utánpótlás összefüggéseiről és nagyon szimpatikusnak találtam. Különösen azt, hogy az általa javasolt ültetőközeg használatával nem lehet túlöntözni, vagy túltápozni. Én épp ezeket a hibákat szoktam leggyakrabban elkövetni.


András barátom az Időutazás-fórumon (hogy ennek a fórumnak mért pont ez a neve?...) volt kedves közölni Pall speciális talajkeverékének a receptjét, én meg most megpróbáltam leutánozni azt. A fő összetevő - a salak - számomra beszerezhetetlennek bizonyult, ezt téglazúzalékkal helyettesítettem. Ötféle keveréket készítettem, ezek a következők:

Az első a Pall-féle változat:
   Téglazúzalék (0-3mm)            50 %
    Lávakő (0-3 mm)                  20 %
    Tőzeg                                    20 %
    Zeolit (Biolux)                          5 %
    Faszén                                     5 %

A másodikban a tégla helyett perlitet használtam:
    Perlit                                      50 %
    Lávakő                                  20 %
    Tőzeg                                    20 %
    Zeolit                                       5 %
    Faszén                                     5 %

A harmadikban van minden:
    Téglazúzalék                          20 %
    Perlit                                      20 %
    Tőzeg                                     20 %
    Lávakő                                   20 %
    Virágföld                                10 %
    Zeolit                                        5 %
    Faszén                                      5 %

A negyedik a klasszikus -vagy általam annak tartott - bonsai talajkeverék:
   Virágföld                                  33 %
   Tőzeg                                       33 %
   Sóderszitálmány                        33 %

Végül az ötödik az én "tescogazdaságos" keverékem:
   Komposzt                                 40 %
   Sóderszitálmány                        30 %
   Virágföld                                  15 %
   Tőzeg                                       15 %



A két hét szabadság nagyobbik része a tégla- és kőtörés lélekemelő tevékenységével telt, bele lehet gondolni, mennyi ideig tart egy 38-as falazóblokkot 3 mm-es darabokra törni kalapáccsal. (Ráadásul a hatás-ellenhatás elve alapján a kalapács másik végén lévő tenyerem alaposan megsinylette a dolgot.) Egyszóval, ha be is válik ez a téglás történet, ez a módszer nem lesz járható út, vagy ki kell találnom valami iparszerű megoldást, vagy más anyag után kell néznem. Annyi haszna mindenképp van a dolognak, hogy végre tudom, mi az a lávakő. Valószínűleg a lávához nem sok köze van, én valamiféle tufának nézem, az meg köztudomásúlag nem a lávából, hanem a vulkáni hamuból keletkezett. A hamukő lenne a korrekt megnevezése, de az már foglalt.
 Három növényfajt állítottam be a kísérletre, azokat amikből a legtöbb egyedet birtokolok. Som, szil, vadszilva egy-egy példánya került a különböző közegekbe, úgy tervezem, három évre. Pillanatnyilag a 2. és 3. keverék tűnik a legjobbnak, tehát a perlitesek. Az 1., a téglazúzalékos egyelőre kifejezetten rosszul teljesít, egyedül a som érzi magát jól benne. (Itt jegyzem meg, hogy a szövegrészek közötti botrányosan rossz fotók nem illusztrációk, ezeket csak az analfabéták kedvéért tettem be. Az első és második képen lévő fák 4-es keverékben, a harmadik és negyediken lévők 1-es keverékben vannak.) Messzemenő következtetéseket egyelőre nem akarok levonni, majd legkorábban jövőre, addig is az 1-2-3 keverékben lévő fákat bőségesen öntözöm és hetente tápozom, ahogyan azt Pall mester javasolja. 



Az őszi begyüjtésű fáim közül a legtöbb szépen megeredt, - külön öröm, hogy a nagy vadrózsa (Rózsika néni) és a vackor is, viszont sajnos úgy tűnik, egy juhar, egy bibircses kecskerágó, egy hárs és nagy fájdalmamra a kertből kiásott csuklóvastagságú borostyán is alva maradt.
 A telet jól bírták a fáim, pedig idén (azaz tavaly) csak szimbólikusan, éppen hogy takartam be őket. Néhány szilen látok minimális fagykárt, ez akkor is jelentkezett volna, ha szügyig bebugyolálom őket. A Zora kutya nagyobb kárt csinált, a bükkmagoncaimból összenövesztett fámat teljesen, az egyik borostyánomat félig lerágta. Plusz eddig két locsolókannát és számtalan egyéb dolgot rágott szét, ez egy ilyen mindenevő kutya. Ezzel együtt nem lehet rá haragudni, mert nagyon kedves jószág, és ma már az összes szétrágható cucc felaggatva tárolódik, biztonságos magasságban.