2010.március 26.

Gizellát (gyertyán) némiképp átfazoníroztam. Ilyen volt tavaly márciusban:

És ilyen most:

Azt hiszem a saját anyukája sem ismerne rá, átváltozott vékony lábú, nagyseggű trampliból értelmiségi hölggyé. Elég sokára jöttem rá, hogy ebből a fából soha nem lesz szép moyogi.

Baltazár névre hallgató fajtársa is alakulgat, lassan égető szükségem kezd lenni tálakra.

2010.március 24.

Így néz ki a "hurc" üresen:






Összecsukva kényelmesen belefér a hátizsákba. Elég primitív szerkezet, nem hiszem, hogy szükséges tervrajzot mellékelni, ha valaki esetleg le akarja koppintani. Az alsó élére még kell tennem valami támasztó, vagy párnázott felületet, mert mire hazaértem, véresre dörzsölte a gerincemet.

Hársfa bácsinak kénytelen voltam eszkábálni egy ládát, mert nincs akkora edényem, amibe belefért volna, nagyon drasztikus gyökérmetszés nélkül. Azt meg nem kockáztatjuk, ha már így megdolgoztatott.


Örömmel jelentem, hogy már két (2) bonsaiom van. A Rezső galagonya mellett most már a Sanyika hárs is tálban csücsül.

2010.március 23.

Beindult a szezon, már egy hete itthon vagyok szabadságon és dolgozom, mint az igavonó barom. A helyükön vannak a fák, amit kellett, át is ültettem. A tavaly bevezetett "költséghatékony" komposztos keveréket használom, úgy tűnik, megfelel.

Barkácsoltam egy hátra vehető eszközt, a komolyabb yamadorik hazajuttatásához, az egyszerűség kedvéért "yamadorihazahurcolóhátikészülék"-nek neveztem el (röviden hurc, vagy cipeke).

Ma felavattam, hazahoztam vele egy minimum 50 kilós hársat. Most jöttem rá, hogy a yamadorizás is egy japán küzdősport, mindenesetre legközelebb ha ilyenre vállalkozom, előtte bepelenkázom magam.