2010.április 11.

Mohában jó vagyok:

Végre találtam egy rendes somot, ez már nem pálcika, mint azok amik most a tulajdonomat képezik. Ősszel, vagy jövő tavasszal hazahozom.

Egy kecskerágó is szembejött tegnap, őt sem fogom otthagyni.

Virágzik a beazonosítatlan fám, talán termést is hoz majd és akkor végre megtudhatom, ki is ő tulajdonképpen

2010.április 5.

Nem nyugszom, amíg nem szerzek kökényt magamnak. Tekintve, hogy kiásnom eddig nem sikerült - túl mélyen gyökerezik - tegnap kiballagtam az erdőbe és csináltam három légbújtást.

Igyekeztem légmentesen becsomagolni, hogy lehetőleg ne száradjon ki novemberig, de számomra ez így is lutri. Eddig csak félbevágott virágcseréppel csináltam légbújtást, amit rendszeresen öntözni tudtam, hát ezt most nem fogom tudni. Reménykedem, aztán majd meglátjuk.

Idén infrastruktúrális beruházást is ezközöltem, vettem egy gyorscsiszolót. Alaposan le volt olcsózva az egyik nagy barkácsáruházban az alapgép, nem tudtam ellenállni. Marófejeket egy másik nagy barkácsáruházban vettem hozzá, mert azt meg ott lehetett kapni. Mért is lenne minden egy helyen. Mostantól csudálatos odukat, jineket fogok alkotni. (Vagy legalábbis megpróbálom.)

Az idei begyüjtéseim száma jócskán elmarad a tervezettől. Megint elfolyt az idő, erre alig maradt szűk két nap.

Az idei szaporulat:

Tilia:

Betula pendula (őszi begyüjtés):

Celtis occidentalisok (Szuky ajándékai):

Gleditsia triacanthos:

Carpinus betulus:

2010.március 26.

Gizellát (gyertyán) némiképp átfazoníroztam. Ilyen volt tavaly márciusban:

És ilyen most:

Azt hiszem a saját anyukája sem ismerne rá, átváltozott vékony lábú, nagyseggű trampliból értelmiségi hölggyé. Elég sokára jöttem rá, hogy ebből a fából soha nem lesz szép moyogi.

Baltazár névre hallgató fajtársa is alakulgat, lassan égető szükségem kezd lenni tálakra.

2010.március 24.

Így néz ki a "hurc" üresen:






Összecsukva kényelmesen belefér a hátizsákba. Elég primitív szerkezet, nem hiszem, hogy szükséges tervrajzot mellékelni, ha valaki esetleg le akarja koppintani. Az alsó élére még kell tennem valami támasztó, vagy párnázott felületet, mert mire hazaértem, véresre dörzsölte a gerincemet.

Hársfa bácsinak kénytelen voltam eszkábálni egy ládát, mert nincs akkora edényem, amibe belefért volna, nagyon drasztikus gyökérmetszés nélkül. Azt meg nem kockáztatjuk, ha már így megdolgoztatott.


Örömmel jelentem, hogy már két (2) bonsaiom van. A Rezső galagonya mellett most már a Sanyika hárs is tálban csücsül.

2010.március 23.

Beindult a szezon, már egy hete itthon vagyok szabadságon és dolgozom, mint az igavonó barom. A helyükön vannak a fák, amit kellett, át is ültettem. A tavaly bevezetett "költséghatékony" komposztos keveréket használom, úgy tűnik, megfelel.

Barkácsoltam egy hátra vehető eszközt, a komolyabb yamadorik hazajuttatásához, az egyszerűség kedvéért "yamadorihazahurcolóhátikészülék"-nek neveztem el (röviden hurc, vagy cipeke).

Ma felavattam, hazahoztam vele egy minimum 50 kilós hársat. Most jöttem rá, hogy a yamadorizás is egy japán küzdősport, mindenesetre legközelebb ha ilyenre vállalkozom, előtte bepelenkázom magam.

2009.11.22. Vasárnap

Hogy felfrissítsük az időjárás-jelentés hagyományát:
Randa, ködös, ólomszürke idő van már napok óta, 10 fok körüli a hőmérséklet, a H1N1 imádja, szaporodik is szépen.

Ma eltettem télire a fákat, bár nem vagyok biztos benne, hogy szükség van egyáltalán erre a takarásos eljárásra. A növényeim mind "idevalósiak", a környéken gyűjtöttem be őket, megszokták ezt a klímát, valószínűnek tartom, hogy takarás nélkül is vidáman átvészelnék a telet. Ráadásul egyre enyhébbek a telek, idén még jóformán nem is volt fagy, pedig már november vége kezd lenni. Azért biztos, ami biztos, becsomagoltam őket, időbe belefér, nyugdíjba beszámít, nem kockáztatunk.


Mindig meglep, hogy milyen kis helyen elférnek.

2009.november 20.

Én mindig koratavasszal járok yamadorizni, de most kivételt tettem és tegnap hazahoztam a kis nyírfát. Elég macerás volt a kiásása, mert a hajdanvolt kőművesek épp a kertnek ebben a sarkában földelték el a házépítés összes hulladékát; beton-, tégla-, betonvas darabok, de még féldecis pálinkásüveg is gazdagította a humuszt.

Készséggel elismerem, hogy ez így nem különösebben attraktív (fallosz a biliben), de az embert azért áldotta meg az ő teremtője vizuális fantáziával, hogy el tudja képzelni, 5-10 év múlva milyen szép kis chokkan lehet ebből, feltéve, hogy hajlandó lesz megfelelő helyeken hajtásokat hozni és persze életben maradni. Ezen kívül nyírfából csak három vagy négy magoncom van a kertben, de azok egyelőre nagyon vékonykák, belátható időn belül nem lesznek bonsai-érettek.