2011.november 15.

Mint a bevezető fotó is mutatja, elég régóta halogatom a blogírást. Bejegyzéseim sűrűsége is arra utal, hogy nem volt különösebben mozgalmas az elmúlt év, szóval nem torlódtak az események, nem kellett hetente a klaviatúrához ülnöm. Mostanra sikerült elfelejtenem a jelszót is, így csak sokadik próbálkozásra sikerült belépnem a blogba.

Az őszi yamadori-szabadság közepén járok épp, már tíz fát hazahoztam, három kecskerágót, egy gyertyánt, egy hársat, egy mezei juhart, egy vackort, egy somot, egy fagyalt és tegnap egy kapitális vadrózsát. Ez utóbbival alaposan megszenvedtem, öt órán át tartott a kiásása, plusz a hazacipelés, ami önmagában is jelentős sportteljesítménynek számíthat. Rég volt eső, nagyon száraz a föld, ez lazább talajnál könnyebbséget jelent, viszont az agyagos talaj olyan, mint a beton. Ez a vadrózsa már nevet is kapott, Rózsika néninek fogom őt hívni. Termetes asszonyság, olyan húsz év körülire saccolom a korát. Ami még begyűjtésre vár, az egy galagonya, néhány szil, egy öreg borostyán a kertből és esetleg még gyertyánok. Megelégeltem, hogy a bükkökkel, tölgyekkel soha nincs szerencsém, ezért most beindítottam egy hároméves projektet. Ahogy a bölcsek tanácsolják, két oldalról (plusz alulról) körbeástam három szép tölgyet és egy bükköt. Jövőre a másik két oldal következik és csak 2013 őszén fogom őket hazahozni. Ha ezek után sem maradnak meg, feladom.

Idén kifogytam a vackorokból, mind a három vadkörtémet sikerült kiírtanom. Azt hiszem, nem kell ecsetelnem, hogy ez milyen súlyos gyászesemény volt a családban. Több hibát is elkövettem, kezdve azzal, hogy tálbaültetéskor túl drasztikusan metszettem meg a gyökerüket. Ezt még túlélték, magukhoz is tértek volna talán, de ekkor meg kimaradt egy öntözés. Ez megintcsak nem tett jót nekik, a végső csapást azonban a nem megfelelő permetszer jelentette számukra, amit varasodás ellen használtam. Béke poraikra, legyen nekik könnyű a föld, én meg most próbálok új vadkörtéket találni.

Végezetül pár fa, akiket még nem sikerült kinyírnom:

Rezső galagonya:


Soma som:

Baltazár gyertyán:

Gyuri gyertyán:

Theofil barkócaberkenye:

2010.augusztus 16.

Sokáig tépelődtem azon, hogy folytassam-e a naplóírást, vagy hagyjam a fenébe. Komoly és többé-kevésbé megalapozott kritikát kaptam, ugyan nem nevesítve, de azért könnyen magamra ismertem. Egy egyébként színvonalas dolgozatban "mondvacsinált blogokról", "diszperzites vödrökről", miegyébről esett szó eléggé lekicsinylő tónusban, ami bizony elgondolkodtatott: ha nincs elég pénzem és időm, hogy pofásabb blogot és pofásabb fákat prezentáljak, érdemes-e az Interneten megmutatkoznom. Tulajdonképpen nem lenne érdemes, de végül mégsem vitt rá a lélek, hogy felszámoljam a blogot. Mert hát ez egy napló és naplót elsősorban az ember magának ír, még akkor is, ha ország-világ belenézhet. Ha kapok a sorstól még jó húsz évet - na jó, tizenötöt -, biztosra veszem, hogy lesznek figyelemreméltó fáim és kár lenne dokumentálatlanul hagyni az odáig vezető utat (már ha húsz év múlva lesz még egyáltalán internetes napló és nem váltja fel valami egészen új dolog). Tehát folytatom, a megszokott évi három-négy bejegyzéses csapásszámmal, puritán külsővel, de remélem, lassan azért majd színvonalasabb tartalommal. Az igényesebb - hogy ne mondjam finnyásabb - olvasókat pedig arra kérem, legyenek megértőek: elég széles a pálya, nemcsak a Walter Pallok de az Udvari Antalok is elférnek rajta, sőt, megsúgom, van még nálam is lejjebb.

Az eleddig meghatározatlan fámon beérett a termés, az öt virágból két szilva lett, az egyik szilvagyerek korában lehullott, a másikat felfaltam. (Vitaminszükségletem nem elhanyagolható hányadát saját termésből tudom már fedezni, tavaly is kettő darab sajmeggyet szüreteltem.) Tehát Lujza leánykori neve Prunus, gondolom cerasifera.

A csapadékos tavasz és nyár jót tett a fáimnak, sokkal egészségesebbek, mint más években. Eszerint tavaly mégsem a túlöntözéssel lehetett a probléma. Itt van pár egyed mutatóba, féligkészek, gondozatlanok, de azért lehet még belőlük valami.

Szilek:

Somok:

Gyertyánok:

Hársak:

Kecskerágó:

Barkóca:

Galagonya:

Vadkörték:

Prunusok:

Végül, itt az egész kompánia:

Meglocsoltam a légbújtott kökényeimet, ahogy Csaba javasolta, injekciós fecskendővel. Jó nagy szívás volt, legalább fél óráig bolyongtam a hajnali harmattól nedves, embermagasságú galaj- és csalánrengetegben, mire megtaláltam őket. Már nagyon türelmetlenül várom a novembert, amikor kiderül, megérte-e egyáltalán szerencsétlenkedni velük.

Az idei mortalitás szokatlanul jó egyébként, egyedül a Szukytól kapott kisebbik Celtis nem hajtott ki tavasszal.

2010.május 02.

Muszáj valami rendszerességet vinni a kertészkedésbe, mert különben a fejemre nőnek a dolgok. Úgy döntöttem, hogy a vasárnap délelőttök lesznek a bonsai számára dedikálva és ehhez már három hete szigorúan tartom is magam. Metszés, alakítás (drótozás, kötözés) és permetezés a fix tennivaló ilyenkor. Mospilan (végre szabadforgalmazásúvá nyilvánították)-Vegesol koktélt kapnak a fák, minden második héten Vuxalt is keverek hozzá.

Farigcsáltam egy kicsit az új marókészlettel:

Nem vagyok maradéktalanul boldog, mert ugyan nagyon szépen lehet dolgozni vele amíg el nem kopik a marófej, de ez sajnos percek alatt bekövetkezik. Gyanúsan olcsó volt a készlet, már sejtem is, hogy miért.

Találtam ismét egy csomó vastag som yamadorit - amit a múltkor kecskerágónak néztem, az is som -, tavasszal nagy szüret lesz.

2010.április 11.

Mohában jó vagyok:

Végre találtam egy rendes somot, ez már nem pálcika, mint azok amik most a tulajdonomat képezik. Ősszel, vagy jövő tavasszal hazahozom.

Egy kecskerágó is szembejött tegnap, őt sem fogom otthagyni.

Virágzik a beazonosítatlan fám, talán termést is hoz majd és akkor végre megtudhatom, ki is ő tulajdonképpen

2010.április 5.

Nem nyugszom, amíg nem szerzek kökényt magamnak. Tekintve, hogy kiásnom eddig nem sikerült - túl mélyen gyökerezik - tegnap kiballagtam az erdőbe és csináltam három légbújtást.

Igyekeztem légmentesen becsomagolni, hogy lehetőleg ne száradjon ki novemberig, de számomra ez így is lutri. Eddig csak félbevágott virágcseréppel csináltam légbújtást, amit rendszeresen öntözni tudtam, hát ezt most nem fogom tudni. Reménykedem, aztán majd meglátjuk.

Idén infrastruktúrális beruházást is ezközöltem, vettem egy gyorscsiszolót. Alaposan le volt olcsózva az egyik nagy barkácsáruházban az alapgép, nem tudtam ellenállni. Marófejeket egy másik nagy barkácsáruházban vettem hozzá, mert azt meg ott lehetett kapni. Mért is lenne minden egy helyen. Mostantól csudálatos odukat, jineket fogok alkotni. (Vagy legalábbis megpróbálom.)

Az idei begyüjtéseim száma jócskán elmarad a tervezettől. Megint elfolyt az idő, erre alig maradt szűk két nap.

Az idei szaporulat:

Tilia:

Betula pendula (őszi begyüjtés):

Celtis occidentalisok (Szuky ajándékai):

Gleditsia triacanthos:

Carpinus betulus: