2010. augusztus 15., vasárnap

2010.augusztus 16.

Sokáig tépelődtem azon, hogy folytassam-e a naplóírást, vagy hagyjam a fenébe. Komoly és többé-kevésbé megalapozott kritikát kaptam, ugyan nem nevesítve, de azért könnyen magamra ismertem. Egy egyébként színvonalas dolgozatban "mondvacsinált blogokról", "diszperzites vödrökről", miegyébről esett szó eléggé lekicsinylő tónusban, ami bizony elgondolkodtatott: ha nincs elég pénzem és időm, hogy pofásabb blogot és pofásabb fákat prezentáljak, érdemes-e az Interneten megmutatkoznom. Tulajdonképpen nem lenne érdemes, de végül mégsem vitt rá a lélek, hogy felszámoljam a blogot. Mert hát ez egy napló és naplót elsősorban az ember magának ír, még akkor is, ha ország-világ belenézhet. Ha kapok a sorstól még jó húsz évet - na jó, tizenötöt -, biztosra veszem, hogy lesznek figyelemreméltó fáim és kár lenne dokumentálatlanul hagyni az odáig vezető utat (már ha húsz év múlva lesz még egyáltalán internetes napló és nem váltja fel valami egészen új dolog). Tehát folytatom, a megszokott évi három-négy bejegyzéses csapásszámmal, puritán külsővel, de remélem, lassan azért majd színvonalasabb tartalommal. Az igényesebb - hogy ne mondjam finnyásabb - olvasókat pedig arra kérem, legyenek megértőek: elég széles a pálya, nemcsak a Walter Pallok de az Udvari Antalok is elférnek rajta, sőt, megsúgom, van még nálam is lejjebb.

Az eleddig meghatározatlan fámon beérett a termés, az öt virágból két szilva lett, az egyik szilvagyerek korában lehullott, a másikat felfaltam. (Vitaminszükségletem nem elhanyagolható hányadát saját termésből tudom már fedezni, tavaly is kettő darab sajmeggyet szüreteltem.) Tehát Lujza leánykori neve Prunus, gondolom cerasifera.












A csapadékos tavasz és nyár jót tett a fáimnak, sokkal egészségesebbek, mint más években. Eszerint tavaly mégsem a túlöntözéssel lehetett a probléma. Itt van pár egyed mutatóba, féligkészek, gondozatlanok, de azért lehet még belőlük valami.

Szilek:

Somok:




Gyertyánok:



Hársak:

Kecskerágó:



Barkóca:



Galagonya:



Vadkörték:



Prunusok:
Végül, itt az egész kompánia:




Meglocsoltam a légbújtott kökényeimet, ahogy Csaba javasolta, injekciós fecskendővel. Jó nagy szívás volt, legalább fél óráig bolyongtam a hajnali harmattól nedves, embermagasságú galaj- és csalánrengetegben, mire megtaláltam őket. Már nagyon türelmetlenül várom a novembert, amikor kiderül, megérte-e egyáltalán szerencsétlenkedni velük.


Az idei mortalitás szokatlanul jó egyébként, egyedül a Szukytól kapott kisebbik Celtis nem hajtott ki tavasszal.









14 megjegyzés:

  1. Nagyon örülök neki, hogy nem hagyod abba a napló írását.És nagyon ütősen fogalmaztál, "nemcsak Walter Pallok léteznek".S ha belegondolunk, ők is valahol itt kezdték.Lehet, hogy kevesebb a növényünk, lehet, hogy nem olyan dekoratívak még, de lehet, hogy nagyobb a lelkesedésünk, és nagyobb a rajongásunk a növények iránt!
    És irigykedve néztem milyen szép kis gyűjteményt szedtél össze, és milyen igéretes darabok vannak köztük.
    További sok sikert, és kitartást!

    Üdv.Csaba

    VálaszTörlés
  2. Szia!
    Szeretnék kicsit reagálni, kicsit magyarázkodni, kicsit mentegetőzni. Az általad megemlített írás, a diszperzites vödrökkel és csonkolt fákkal, nem ellened, mások ellen, vagy akár ellenem szólt. Sokan magunkra ismerhettünk. Mivel részt veszek az idézett blogban, bár sajnos többnyire háttérénekesként, tudom, hogy nem emberek megsértése volt a cél. Egy folyamatot próbált ábrázolni, egy állomást, ahol mindannyian megfordulunk. Mindenki tartott ott, mindenki gyűjtött, fűrészelt ész nélkül és ültette abba, ami éppen kéznél volt. Amióta bonsaial foglalkozom még nem voltam abban a helyzetben, hogy annyi pénzt tudjak fordítani rá, amennyit szeretnék, ezért én is nyúltam alternatív megoldások után. Nálam a fekete habarcsos vödör jött be. Szerintem jó látni egy folyamatot, hogy hogyan jutunk el diszperzites vödörtől a tokoname tálig. Most itt tartunk, a blogozók nagy része hasonló szinten áll, hasonló állomáson. Amikor olvastam az említett írást, jót mosolyogtam magamban. Eszembe jutott, amikor vajas dobozban ültettem magokat, fagylaltos bödön aljára furkáltam lukakat. Némi nosztalgiával gondoltam vissza rá. Én műanyag cserépben nevelek, te vödörben. Hogy az egyik szebb, mint a másik ez elvitathatatlan, hogy milyen fa van benne az más tészta. Ha már fel kéne szólalni valami ellen, sokkal inkább a bonsai tálba ültetett pirincka akármik ellen kellene lázadni, de akkor meg másvalakit bántunk meg. Itt nem tudsz okos lenni. A shohinmaffiával az a célunk, hogy ezt állóvizet, ami ebben a témában beállt kicsit megmozgassuk és ha már mozog, akkor a minőség irányába mozogjon. A fáidat nézegetve, nekem nagyon tetszenek, sok a jó arányú fa, érdekes törzzsel, harmonikus felépítéssel, jó párat szívesen tudnék a sajátomnak. Az 1-es pályán induló szil kifejezetten nagyon jól néz ki.
    A blogozást meg eszedbe se jusson abbahagyni, sőt sokkal gyakrabban kéne írni. Ennyi növénnyel a kertben biztos van mit tenni velük, amit érdemes dokumentálni. És ha véleményed, ellenérzésed van bárkivel, bármivel szemben, akkor gyerünk, mond ki! Pont az a cél, hogy egymás közt beszélgessünk. Remélem lesz alkalmunk személyesen is megismerkedni.
    Üdv! Balázs

    VálaszTörlés
  3. Köszönöm Csaba és Balázs!
    tÓni

    VálaszTörlés
  4. Szia!
    Sajnálom a Celtist! Nekem is csak egy hajtott ki a kettőből így együttérzek veled!
    Üdv Gábor!

    VálaszTörlés
  5. Szia Gábor!

    A másik viszont nagyon szépen fejlődik, négy új ágat is hozott. Mi van a "tuskóval" és a két juharral. Megmaradtak?

    Üdv.: tÓni

    VálaszTörlés
  6. Ezt a mondásod sosem felejtem: Fallosz a biliben.
    Ez észveszejtő.. Amúgy elég becsületes repertoárral rendelkezel, biztos tudnál többször is tudnád frissíteni a blogot. Nekem az akkor és mostok nagyon bejönnek, vagy a előtte-utána bejegyzések. A fáid fantasztikusak és a majonézes, kecsöpös vödörben is jól mutatnak. A tál ügyön meg rajta vagyunk Tirpák Bálint kollégával. Hamarosan megjön az agyagom, ha gondolod készítek neked, olyat amilyet szeretnél. Sok sikert! hajrá!
    Amúgy összeszámoltad mennyi fád van. Kb én 100-ra saccolom.

    Bollesz

    VálaszTörlés
  7. Szia Attila!
    A "fallosz a biliben" nem az én találmányom, a fórumon használta ezt a kifejezést a Főelőadó nick. Nekem csak megtetszett és azóta használom. Köszönöm az elismerést, de azt hiszem erősen túlzol. Az a helyzet, hogy nincs időm sem a fáimra, sem a blogozásra. Reggel 4-5-kor kelek, este 6-7-kor keveredek haza, hét végére meg ott vannak a ház körüli tennivalók. Én tulajdonképpen már a nyugdíjas éveimre gyúrok, sajnos ez már látható közelségben van. Addig a minimális program az állomány fejlesztése és életben tartása, az igazi finom munka, a pepecselgetés majd akkor jön. Blogot is akkor írok, ha tényleg történik valami érdekes, vagy fontos dolog. A felajánlásod tál ügyben igazán lekötelező, nem is tudom, hogy köszönjem meg. Én is tervezem tálak, sőt asztal készítését is, fejben már tökéletesen kidolgoztam a technológiát, már csak egy kis extra szabadidő kellene.
    Jól saccolsz, ha mindent beleszámolok, a szabadföldben éldegélő tölgymagoncokig bezárólag, valahol 90 és 100 között lehet a létszám.

    Üdv.: tÓni

    VálaszTörlés
  8. Na ha már a Celtis-ekről ennyi szó esett. Mik a tapasztalataitok tartás szempontjából? Van egy ismerősünk, aki kecskéket tart Kőbányán, a kecskék egy homokos talajú legelőre vannak kicsapva, ami tele van Celtisekkel, amiket a kecskék előszeretettel rágnak vissza. Tavaly gyűjtöttem egyet, de nyáron, így nem maradt meg. Viszont tervbe van véve és a kecskékkel is egyeztetve lett, hogy tavasszal ismét megpróbálkozom a gyűjtéssel. Ezért is érdekelne a tapasztalatotok.
    Üdv: Balázs

    VálaszTörlés
  9. Nekem még semmi tapasztalatom, tavasszal kaptam Gábortól (Szuky), egyenlőre jól viselkedik. Gabi már évek óta foglalkozik velük, biztos tud mesélni róluk.
    Üdv.: tÓni

    VálaszTörlés
  10. Szia Tónyió :)
    Elsőre is köszönöm a jókivánságot :)Másodjára ,teljesen igazat adok neked ,hogy nem adtad fel a blog írását.
    Egy illetővel beszélve(nem nevezem nevén,itt dívik a névtelenség)Elmondta ,a bonsai nevelésnek ÁLLOMÁSAI vannak.Minden állomás átlépése befektetést igényel.
    1/A kezdők diszperzites vödörbe barkácsolt ládába a kert hátsó felében nevelik ,kényeztetik kis fáikat.Nevezzük hátsó kerti bonsaiosoknak
    2/Amikor egy két fád általad megitélve (ez többnyire másoknak korántsem annyira tetszetős)A kert első felébe kerülnek,itt mr venni kell 1-2 tálat (első befektetés) Nevezzük első kerti bonsaiosoknak
    3/Amikor több fád kerül elő a hátsó kertből az elsőbe,és meghívnak kérnek egy kis "helyi"kiállitáson való szereplésre.Itt Szép igényes tál szükséges,(ujjabb befektetés,illetve az alakításhoz fogó stb )
    Legyen ez a helyi kiállítás stádium
    4/Mikor már ebből kilépve több kissebb országos kiállításon részt veszel,több fa több szép tálmert egy Ország nézi,figyeli ténykedésed(több befektetés),Országos bemutatkozó stádium
    5/Amikor országon belűl-kívűl mutatkozol be,nemzetközi kiállitásokon.Ide már ugye MINŐSÉGI FA,TÁL,(nem fatál:)ASZTAL szükséges!!!!!!!ami újjabb befektetés.
    tehát én így szolnék ehhez hozzá.De mindenkit engedni kell,hogy a maga útján haladjon ezeken a lépcsőkön felfelé.Lesz aki valahol megáll,de aki haladni akar,azt ne visszanyomjuk,inkább segitsük!Bármiben,akár bonsai nevelési tippekkel,tálkészítés vásárlás,vagy épp egy bolt nyitása ügyében !!!!!!!!EMBEREK ne nyomjuk el,legalább mi bonsaiosok a feltörekvőket ,ha már az országban,az üzleti életben az a menő!!!Tarsunk össze!!
    Rab István

    VálaszTörlés
  11. Szia István!

    Ez a bonsaikertész-életút leírás nagyon találó és szemléletes, de azt hiszem egyénenként azért ez változó. Nekem például eszem ágában sincs kiállításokon megjelenni a fáimmal, legfeljebb helyi szinten, ha nagyon kapacitálnának.
    Üdv.: tÓni

    VálaszTörlés
  12. Szia!

    Nekem is nagyon tetszenek a fáid és a blogod egyaránt!Épp gondoltam rá,hogy,megkérdem hogy vannak a kökényeid amiket légbujtottál de elolvastam amit írtál róluk.Az enyémeket amikitet kinéztem sajna leirtották mert a vasút mellett volt,és persze pont most kellett a növényeket megritkítani már vagy 10 éve nem jártak arra.De így legalább alkalmam nyílt megnézni,hogy alakult volna az én bujtásom ha nem történik ez a 'kataklizma'.Hát én más módszert alkalmaztam a bujtásra mint te,de így 3,5 hónap elteltével nem történt semmi azt leszámítva,hogy sarjhajtások jelentek meg az adott helyen.Remélem te több sikerrel jársz...:)
    Az említett cikkben én is teljesen magamra ismertem,döbbenetes volt,de egyben meg is nyugodtam(hisz konkrétan nekem nem szólhatott)hogy nem csak én járok hasonló cipőben.Diszperzites vödör ide vagy oda nagyon szépek a fáid és aszondod keveset van időd foglalkozni velük ettől függetlenül kifejezetten tetszetősek,egészségesek,szépek!
    "sőt, megsúgom, van még nálam is lejjebb."Én sajna közéjük tartozom de nem búslakodom 'az idő majd mindent elrendez'

    Üdv, dedici

    VálaszTörlés
  13. Köszönöm dedici!
    Így van, az idő a mi nagy barátunk, különösen, ha még van belőle elég. Szerencsére az ember többnyire hajlamos elhinni, hogy még van.:-)
    Üdv.: tÓni

    VálaszTörlés
  14. Szia!

    Kiváncsi vagyok hogy vannak a légbujtott kökényeid?Hogyan alakult a gyökeresedés?

    Üdv:Tamás

    VálaszTörlés