2011. november 15., kedd

2011.november 15.


Mint a bevezető fotó is mutatja, elég régóta halogatom a blogírást. Bejegyzéseim sűrűsége is arra utal, hogy nem volt különösebben mozgalmas az elmúlt év, szóval nem torlódtak az események, nem kellett hetente a klaviatúrához ülnöm. Mostanra sikerült elfelejtenem a jelszót is, így csak sokadik próbálkozásra sikerült belépnem a blogba.

Az őszi yamadori-szabadság közepén járok épp, már tíz fát hazahoztam, három kecskerágót, egy gyertyánt, egy hársat, egy mezei juhart, egy vackort, egy somot, egy fagyalt és tegnap egy kapitális vadrózsát. Ez utóbbival alaposan megszenvedtem, öt órán át tartott a kiásása, plusz a hazacipelés, ami önmagában is jelentős sportteljesítménynek számíthat. Rég volt eső, nagyon száraz a föld, ez lazább talajnál könnyebbséget jelent, viszont az agyagos talaj olyan, mint a beton. Ez a vadrózsa már nevet is kapott, Rózsika néninek fogom őt hívni. Termetes asszonyság, olyan húsz év körülire saccolom a korát. Ami még begyűjtésre vár, az egy galagonya, néhány szil, egy öreg borostyán a kertből és esetleg még gyertyánok. Megelégeltem, hogy a bükkökkel, tölgyekkel soha nincs szerencsém, ezért most beindítottam egy hároméves projektet. Ahogy a bölcsek tanácsolják, két oldalról (plusz alulról) körbeástam három szép tölgyet és egy bükköt. Jövőre a másik két oldal következik és csak 2013 őszén fogom őket hazahozni. Ha ezek után sem maradnak meg, feladom.

Idén kifogytam a vackorokból, mind a három vadkörtémet sikerült kiírtanom. Azt hiszem, nem kell ecsetelnem, hogy ez milyen súlyos gyászesemény volt a családban. Több hibát is elkövettem, kezdve azzal, hogy tálbaültetéskor túl drasztikusan metszettem meg a gyökerüket. Ezt még túlélték, magukhoz is tértek volna talán, de ekkor meg kimaradt egy öntözés. Ez megintcsak nem tett jót nekik, a végső csapást azonban a nem megfelelő permetszer jelentette számukra, amit varasodás ellen használtam. Béke poraikra, legyen nekik könnyű a föld, én meg most próbálok új vadkörtéket találni.

Végezetül pár fa, akiket még nem sikerült kinyírnom:

Rezső galagonya:


Soma som:








Baltazár gyertyán:









Gyuri gyertyán:








Theofil barkócaberkenye:



5 megjegyzés:

  1. Tónyió!

    Ezek gyönyörűek... nagyon jól néznek ki..

    VálaszTörlés
  2. Köszönöm az elismerést, de azért ne túlozz. Szerintem ezek már nem teljesen bénák, de még messze vannak a gyönyörűtől.
    tÓni

    VálaszTörlés
  3. Ugyan már Tónyió!
    Ne viccelődj! Tényleg fantasztikusak lettek.
    KOmolyan mondom.

    Egyébként beszereztem én is egy cipikét.
    Majd teszek fel róla képet. :))

    VálaszTörlés
  4. A növények tényleg ígéretesek, annyit még hozzáfűznék, ha a bonsai tartás mellett még egy hobbit keresnél magadnak, meleg szívvel ajánlanám az írást. Várom a következő bejegyzést!
    (Ha nincs bonsai híred, akkor is írj bármiről, én mindet el fogom olvasni ;) )

    Üdv.Csaba

    VálaszTörlés
  5. Köszönöm, úgy látszik szerinted nem egészen olvashatatlan a stílusom. Az a baj, hogy az íráshoz téma is kell, nekem nincs folyamatos íráskényszerem - nem vagyok grafomán -, sőt, kifejezetten nehezen fogalmazok. A bonsai mellett talán a komolyzene és a közélet/politika érdekel a legjobban, de az első keveseket érint, a másodikkal meg pillanatok alatt egy csomó ellenséget szereznék, tehát isten őrizz! Ja, és néha írok haikukat, ezek viszont nem olyan jók, hogy pironkodás nélkül közszemlére lehetne tenni őket.

    VálaszTörlés