2009.03.18.

Lassan lecseng a szabadságom és mégis csak most jelentkezem a blogban először. Túl vagyok a munka dandárján, már megengedhetem magamnak, hogy egy kicsit lazuljak a számítógépnél. Szombaton indult a szezon, a már-már szokásosnak mondható polcépítéssel, a mérete egy-két évig elég lesz és elég stabilnak is tűnik. Egy villanyoszlopot kaszaboltam szét, abból készült, baromi büdös kátrányszagú az egész, de legalább lassabban korhad.

Aztán megint volt egy kis computermizéria is, nem tudtam fényképezni, mert a tele fényképezőgépről nem lehetett a gépre áttölteni a képeket, úgyhogy újratelepítettem megint az egészet. A polcépítés három nap, a számítógép két nap (ez egy hozzáértőnek néhány órába tellett volna), egy hét el is hussant.

Előszedtem, megmetszettem a fáimat, teleraktam a polcot:

Megpróbálkoztam a fagyalnál és a vadrózsánál egy eddig ki nem próbált ágapplikációval. Fehér Imi írta pár évvel ezelőtt, hogy a fatörzsön fúrt lyukba fűzött ág idővel belenő a törzsbe, így tetszőlegesen lehet a koronát alakítani. Sem azelőtt, sem azóta nem hallottam ugyan erről a módszerről, de úgy gondoltam, teszek egy próbát. Veszteni nem veszthetek semmit, a fa nem pusztul bele, legfeljebb a legrosszabb esetben marad ilyen féloldalas.

Átültettem az átültetendők nagy részét, - még tízegynéhány fa vár átültetésre - és örömmel jelenthetem, hogy végre van egy bonsaiom is! A Rezső galagonyát beültettem a születésnapomra kapott kisebbik tálba. (A nagyobbikat félretettem a Gyuri gyertyánnak.)

Egyenlőre ennyi, most megyek ki a hóviharba, ma még át akarok ültetni pár fát. Holnap majd írok az idei begyüjtéseimről.